Magányosan
2006.05.08. 17:25
Magányosan
Hangod valahol hallom még fejemben, Búsan töprengek a veled töltött perceken; Akkor vidám voltam, s veled nevettem, De most hogy nem vagy itt szörnyen szenvedek.
Az első csók után még nem tudtam mit érzek, A múltam megviselt, s talán ezért féltem; De Te erőt adtál, köszönöm hogy élek, És megtanítottad milyen az igazi élet.
Ezernyi gondolat kering most fejemben, S lelkem is, szívem is azt mondja szeretlek; Egy könnycsepp a szememből a papírra cseppen, Hiányzol Szerelmem éjszaka és reggel.
A fájdalmat egy pici tény enyhíti, Hogy látlak még téged sokszor nevetni; Csókolsz majd, és újra ölelsz még nagyon sokáig, Nem tudom hogy, hogy lehet valakit így imádni!
|